Megtelt a tárhely

A fiókom alaphelyzetben 15 GB tárhelyet engedélyez térítésmentesen, azonban ezt használom már középiskolás korom óta. Tartalmaz minden szerelmes e-mail-t, elküldött önéletrajzot, szakdolgozatok kezdeményét a véglegesig. Megtalálhatom benne minden kudarcom, tévedésem, örömöm és eredményem. Digitális lenyomata egész eddigi életemnek. 

Aztán két évvel ezelőtt szóltak az ismerőseim, hogy valamiért visszapattan minden levél rólam. Hogy mi történt? Betelt. 

Igaz, -emlékszem- figyelmeztetett is a rendszer, de nem vettem komolyan. Azóta előfizető lettem, mert ragaszkodom a fiókomhoz. Fizetek az emlékeimért, az adataimért, az elmúlt 25 év lenyomatáért. Kíváncsi vagyok, mikor csenget a szolgáltató, hogy a 2 TB – os küszöböt is elértem, -de akárhogy is- nem tudnék RESET-et nyomni felettük, mert meghatároz minden tartalom, amit rejt. 

Van az úgy, hogy a mindennapjainkban mi is elérjük az elképzelt 15 GB maximum kapacitást. Év eleje van, számos fogadalom, lendület, új projekt és vágy van a mellkasunkon, a fejünkben és tűz a szívünkben, és akkor még a külső nyomásról nem is beszéltünk. Az év eleji energiák hirtelen zúdulhatnak ránk, ami már-már ijesztő is lehet sokak számára. Olyan messze még az év vége, olyan messze van még a tavaszi szünet, beláthatatlan távolság a nyár, miközben alig sikerült még elengedni a karácsonyt is.  

No de tévedés ne essék! -ez a mázsás súly nem azért van rajtad, hogy előrevetítsd, mennyire kemény év is van előtted. Ne vetítsd előre a rosszat! Ez csak a kezdeti megtorpanás a nagy út előtt, amire téged rendelt a sors. 2023-ban fejlődünk, tanulunk és fejlesztjük a diplomáciai készségünket, hogy a legelőnyösebb útra találhassunk rá világi életünkben. Szerencsések leszünk, ha ügyesen járjuk ezt a földi ösvényt úgy, hogy hallgatunk az égi vezetésre. Csak bízni kell azokban, akik eddig is mellettünk voltak, csak hinni kell önmagunkban, ahogy tettük ezt eddig is. 

Igen, mindannyian látjuk, érezzük a „15 GB- os korlátunkat”. 
Két lehetőségünk van. 

Egy: dönthetünk úgy, hogy „megújítjuk előfizetésünket” és nagyobb teljesítményre kapcsolunk: társakat hozunk magunk mellé a megnövekedett feladatokhoz; lemondunk az időnkről-kényelemről-szabadságról és belevetjük magunkat a feladatok sűrűjébe; anyagiakban húzzuk meg magunkat. 
Kettő: dönthetünk azonban úgy is, hogy maradunk az ingyenes csomagajánlatnál: lejjebb adunk a vágyakból, „kitalálunk egy új email címet”, új projektbe kezdünk, törlünk, szűkítünk, akár olyan áldozatokat is hozva, melyekhez anyagilag, érzelmileg kötődtünk eddig. 

A döntés mindenkinek a maga kezében van. 

Azt olvastam, hogy a kínai asztrológia szerint a Nyúl évében a meghatározó színek a piros, a rózsaszín, a lila és a kék lesznek. Ha ezt tovább gondolom és lefordítom a „csakrák mezejére”, akkor az erőnkre, az alapokra, a stabilitásra és a szenvedélyre; a kommunikációnkra, őszinteségünkre, az önkifejezés fontosságára és a békére; a bölcsességre, a tisztánlátás képességére, a felelősségvállalásra és a megértésre kerül a legnagyobb fókusz idén.

De miért is írom le ezt mind? 

Mert mindannyian másban hiszünk. (Bár én azt hiszem, hogy az a sokféle igazából mind Egy, csak mindenki másképp nevezi.) Van, aki önmagában és a megfoghatóban, van, aki Istenben, van, aki a Teremtőben, aki a tudományban, Erőben, van, aki más szavában, a szüleiben hisz. Ez így is van rendjén, de közben elfelejtjük, hogy –mindenki a maga módján és tudatossági szintjén-, de ugyanazokban a medrekben lépked és keresi a választ. 

Van, aki állást keres, van, aki új megbízást, van, aki a cégét fejlesztené és van, aki befektetést keres. Van, aki menekülne egy kapcsolatból, van, aki belemenekül, van, aki egyedül lenne, van, aki társfüggő. Van, aki keresi önmagát, aki változna, aki túlságosan öntudatos és van, aki csak szeretne eltűnni egy kicsit. Ugyanazok a körök, csak más kontextusban, pont ezért tudunk hatalmas muníció lenni egymásnak, ha őszintén megnyílunk. Más története ugyanúgy rejthet számukra üzenetet, és sokszor pont azoktól az emberektől kaphatunk segítő kezet vagy lelki – szellemi muníciót, akitől a legkevésbé várnánk. 

Ezért akárhogy is indult az éved, akárhogy is érzed magad így január vége felé, bárhogy is tervezted meg előre mértani pontossággal az utad, most csak egyszerűen nézz körbe és fogadd meg, hogy nyitott szemmel és füllel jársz az utadon. Az, hogy kikkel és milyen minőségben teszed, csak rajtad áll. 

Azt tanácsolom, hogy nyújtsd ki a kezed azoknak, akik feléd fordulnak és becsüld meg minden történetüket, szavukat és kérdésüket, mert nem tudhatod, milyen ajtók nyílnak Benned általuk. 

Hidd el, nem minden a terv. Nem minden az eleve elrendelés. Nem minden a projekttábla és merev elképzelés. Meg kell élned minden pillanatot: a haladást, a kísértést, az örömöt és a bukást. Le kell csúszni a gödörbe, fel kell mászni a falon, eszkábálni kell létrát és fel kell segíteni rajta a társakat. Betonozni kell. Alapozni. Építeni. Visszavágni. Felemelni. Szigetelni. Kitárni. Beengedni, s közben megfogadni a Hamupipőkének is szánt jó tanácsot: 

„Elárulok egy titkot, amely átsegít minden nehézségen az életben. Légy bátor és kedves! 
Hol a kedvesség, ott a jóság, és hol a jóság, ott a varázslat!”

Berdó-Kovács Erika