Életben maradni

Nehéz energiák vesznek minket körül. Mindannyian érezzük, mindannyiunkat érint így vagy úgy. Érezzük a bizonytalanságot, a dühöt, a fáradtságot, a kimerültséget, és van valami nehéz a mellkasunkon, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez volna a depresszió? Ez volna a kiégés? Elfáradt a testünk? A lelkünk? Félünk? Megkérdőjelezzük a megkérdőjelezhetetlent is? 

Aztán jön egy gyönyörű, napfényes őszi hétvége, mikor a szabad, gondtalan sugarakban fürdőzve azt érzed, hogy végre élsz. Érzed, ahogy a sejtjeid megtelnek éltető energiával és a lelked szárnyal. 

Hullámvasúton ülünk mind. Mind, akik ezen az aranyköves úton járunk.

Miközben egyensúlyozunk a lelkünkben dúló folyamatok magaslatain és mélységein, s kutatjuk az új világunk magasabb rezgésű minőségeit; próbáljuk elhagyni azokat a kapcsolódásokat, melyek már nem szolgálnak bennünket. 

Miért? Hogy életben maradjunk. Hogy végre kapjunk levegőt. 

Életben maradás.

De mégis milyen élet az, amely kapcsolódásokat lehetetlenít el betegségekkel, ahol félünk az érintéstől és az őszinte kommunikációtól?  

Milyen világ az, ahol az élet a küzdelemről szól és elmúlni megváltás? 

Milyen világ az, ahol riadtan állunk a megmagyarázhatatlannak tűnő, kiüresedett tükörképünk előtt céltalanul? 

Milyen világ az, amelyben megkérdőjelezzük, hogy élet-e egyáltalán, amit élünk? 

Életben maradni nem pusztán biológiai kérdés. 
Életben maradni a tudásod, a belső fényed eredőjéről. Az életben maradásod kulcsa, hogy táplálni tudd ezt a ragyogást ott bent. Életben maradni a vágyad arra, hogy bele tudj halni minden nap abba, hogy újjászülethess ebben az aranyló minőségben. 

Életben maradni a képesség, hogy a rózsaszín fátyol mögött is meglátod a ködöt. Életben maradni azt jelenti, hogy határozott léptekkel belemész a ködbe és ott szétszórod a fényedet. Szétszórod, mert attól majd más is ragyoghat. Hiszen a benned lévő fény nem más, mint a szeretet maga. Az az őszinte, színtiszta minőség, ami ott rejlik benned és amiből még több lesz, ha másoknak is átadod.

Az életben maradásodat minden gátolja, ami életellenes körülötted: a mérgező kapcsolatok, a félmegoldások, a hazugságok, a játszmák, a drámák, a struccpolitika. Minden. 
Honnan ismered őket meg? 

Ez a minőség nem szolgálja sem a fejlődésed, sem a fényed, sem az új világ rendjét. Ez a minőség nem fog ragyogni a fényedtől. Ezek a kapcsolódások nem engedik, hogy szétszórd a benned élő szeretetet. Az életben maradásod kulcsa, hogy megválj tőlük. Az életed az lesz, ha végre önmagad választod. 

Persze, így is hullámvasút lesz, de a Tied. A tied, amin, ha jön egy völgy, csak annyi a dolgod, hogy olyan társaságot keresel, ami majd felemel. Olyat, aki hasonlóan rezeg, mint te. Érezni fogod, ahogy elmúlik az érzelmi libikóka a közelükben. Érezni fogod a nyugalmat.

Én ezt kívánom neked, aki most olvasod ezeket a sorokat. A hullámvasutat és a közösséget, akikkel együtt tudsz alámerülni és felemelkedni. 

Berdó – Kovács Erika