Reszket a bokor, mert tíz kéményből csak egyből száll fel a füst.
Reszket a bokor, mert rozsdás már az üst.
Reszket a bokor, mert levél van a postaládában;
Reszket a bokor, mert szerinted rendben, ami most van.
Reszket a bokor, mert hideg az ujjam, ami a tollat tartja,
Reszket a bokor, mert beteg lett a szomszéd apja.
Reszket a bokor, mert leszállt a köd ma reggel,
Reszket a bokor, mert beburkolózom e csendben.
Reszket a bokor, mert zárva az ajtó, amin kopognál,
Reszket a bokor, mert temetünk egy koronát.
Reszket a bokor, mert a haját vágja megannyi nő,
Reszket a bokor, mert a tisztesség nem kelendő.
Reszket a bokor, mert madárka szállott rá, – javít ki a gyermek,
Kinek lelke még ismeri a rendet.
Itt van az ősz, itt van újra – de nem csak neked lehet szép.
Itt van az ősz, itt van újra – keressünk benne együtt békét.
Itt van az ősz, itt van újra – a színek nem halnak el csak álmodnak,
Álmodjunk egy szebb világot. Együtt. Újra. Magunknak.
S a kisszobába toppanék, s te békésen alszol, édesen;
Én itt leszek a tornácon és vigyázok rád, éberen.
• Berdó-Kovács Erika •