Te. Én. És a Network.

Rugalmasság. Monotonitás tűrés. Jó kapcsolatteremtő készség. Motiváltság, nyitottság. Precíz, megbízható munkavégzés. Csapatszellem. A legtöbb álláshirdetésben a fentiek szerepelnek elvárásként.

Ismerős? Vágyakkal telve adod be az önéletrajzod.
Rugalmasság oké. Határtalan, hiszen, ha valaki ilyen családdal és baráti körrel van megáldva, az csakis kellő rugalmassággal élheti túl! ?
Precizitás oké. Látnák csak a szekrényben a vasalt ruhát! ?
Csapatszellem oké. Nem is bírnád egyedül! ?

Legyen bármi is a felvételid végeredménye, tapasztalat, hogy a legtöbben az ilyen és hasonló jelentkezésekből születő karrierutakon égnek ki. Ezt követően lesznek pályamódosítók, pályaelhagyók, rossz döntések sora lóg a levegőben. Na de miért? Miért olyan nehéz megtalálni a saját hivatásunkat?

Először is le kell szögeznünk az elején: ez nem a te hibád!

Hiba a pályaorientáció hiányában, az oktatásban, a munkaerőpiacban, a képzésekben és a munkáltatók (tisztelet a kivételnek) eljárásrendjeiben van. Te egy dolgon tudsz segíteni ebben a káoszban: kellő önismerettel lépsz a munkaerőpiacra, és ugyanígy indítod el a gyermeked is a nagyvilágba, hogy ő már egy szerencsésebb útra érkezhessen.

2010 óta foglalkoztatási programokban is dolgozom. Számtalan esetben látom, hogy megy gallyra egy- egy emberi sors a munkahelye miatt. Az esetek nagy többségében nem az a baj, hogy valaki nem akar dolgozni, vagy alkalmatlan, esetleg rosszak a képességei, -a legnagyobb baj, hogy a legtöbben nem azt a számukra megírt sorsfeladatot végzik, amivel a terhelés és az elvárások mentén is, – de ki tud bontakozni valaki egy életpályán.

Nézzünk egy példát.

Katikának van három testvére. Ő a legnagyobb. Mindig rengeteget segített az édesanyjának.
Hozta- vitte a pelenkát, vizet melegített, tapaszolta a sebeket, ruhát hajtogatott, kimerte a levest. Katika szeretett volna önfeledten játszani a többiekkel, ideig – óráig ezt meg is tehette, de ha feladat volt, rögtön ugrania kellett. Jó tanuló volt, az egyik legjobb. Szerette a könyveket és órákon át tudott rajzolni a sarokban a kedvenc füzetébe, ha ezt a testvérei hagyták neki.
Katika szerette és kereste a csendet maga körül. Felvételikor szülei unszolására a sikeres érettségit követően magyar – rajz szakos tanárnak tanult. Mindenki büszkén állt Katika diplomaosztóján a jeles diplomával. A család diplomás tanítót adott a településnek.
Katika (néni) azóta is minden nap hozza – viszi a füzeteket, segíti a kicsiket, tanítja őket, vigyáz rájuk, tapaszolja a sebeket, vonalakat húz a margó mentén.

Katika azóta is a csendjét keresi a 30 fős osztályteremben.

~

Érzed a problémát? A sikeres jövő záloga nem (csak) a képzésedben rejlik. A jövő záloga benned van és a sorsfeladatodban. Abban, hogy azon az úton jársz- e, ami számodra meg van írva.

A megélhetésért és a stabil egzisztenciáért való hajszában célszerű még az elején meghatározni az utat, -de ne félj, soha nem késő. Persze tudom én, hogy tele van a padlás azzal, hogy „találd meg önmagad”, „teljesedj ki” – miközben a gyerekek, a csekkek és a beszámoló határideje a nyakadon vannak.

Kinek van ilyenkor ideje önmagára? – Megértem, oké. Igazad van. Akkor kezd a gyerekkel vagy a pároddal. Hiszen ki ne akarna jót azoknak, akiket a legjobban szeret?

~

Nekem a kronobiológia segített a pályám során megtalálni a saját utam, és a mai napig segít abban, hogy másoknak keressem meg vállvetve azt az irányt, amiben ki tudnak bontakozni egy életen át. Persze nem ez az egyetlen recept: számos olyan önismereti út és szakember van, akik tudnak ebben segíteni. A cél, hogy rátalálj a számodra megfelelő eszközre és megkezd az utazást.

~

Most elárulok neked egy titkot. Van egy személyes álmom! ?
Egy álmom, ahol nem nevelnek alacsony aktivitás szinttel rendelkező gyermekekből élsportolót, hogy aztán 20 évesen a pályán essenek össze. Van egy álmom, amelyben a HR osztály a munkavállalókat nem csak per kopf elemzi, hanem az egy irodában dolgozókat úgy válogatja össze, hogy egyéni skill- jeik a csoportdinamikát erősítsék. Van egy álmom, ahol nem kell fémmel dolgoznia annak, aki már gyermekként sem bírt a hideg anyagokhoz érni.
Van egy álmom, ahol az érzelmi intelligenciánk erősség és nem hátráltató tényező egy kollektívában

…és van egy álmom, ahol Katika grafikusként dolgozik és könyveket illusztrál ahelyett, hogy a gyerekkori mintában égjen ki egy életen át pedagógusként…

~

Olyan világot élünk, ahol ragaszkodunk a régi értékeinkhez és megszokásainkhoz, miközben olyan technikai és elméleti innovációk zajlanak körülöttünk, hogy nem győzünk velük lépést tartani. Ebben a felgyorsult káoszban nekünk kell megtalálnunk az egyensúlyt, ami a túlélésünk záloga.

Mobiljainkkal összeköttetésben lassan áttérünk egy Network szemléletre, ahol mindenki összeköttetésben lesz mindenkivel és az azonnali információáramlás és reakcióidő elvárás lesz. Félelmetesnek tűnhet azoknak, akik szeretik a csendet és a magányt.

Egy ideig én is féltem tőle.

Aztán belegondoltam, hogy milliónyi energiaszál köt össze minket. Mióta ezen a világon élünk, ha együtt rezzenünk, ha közösen érzünk, gondolkodunk csodák születnek. Gondolj bele! Így teremtettek az őseink is! Kapcsolódások által.

Így most nekünk sincs más dolgunk, mint beletenni magunkból a legjobbat és odavinni az energiáinkat, ahova abból hiány van. Fel kell elevenítenünk az ősi tudást és 21. századi köntösbe kell öltöztetnünk azt. Ehhez csak az kell, hogy megismerd magad és azt, hogy te miben vagy a legjobb. A változás és a csoda csak ezután jön.  

Berdó – Kovács Erika