A karácsonyi őrület kint zajlik a ragyogó ujjacskákkon és a gyógypuszikon túl, az ajtó túloldalán. A mi dolgunk most csak hinni. Hinni a jóban, a szebb jövőben, a családban, a szeretetben, a jóakarókban. Hinni az eljövő bőségben, hinni abban, hogy minden rendben lesz. Hinni az egészségben, a gyógyulásban és a csodákban. Hinni a varázserőnkben. Hinni a tudásunkban. Hinni a barátokban és a körülöttünk lévőkben. Ha hiszünk benne, meglátjuk a jót, a fényt. Ha hiszünk benne, megteremthetjük a vágyott valóságunkat.
Amikor a megannyi női szerepet vizsgálom, mindig arra jutok, hogy egyikkel sincs baj, mindegyik megy nekünk. Csak nem egyszerre. Minden nap döntést kell hozunk, hogy mi kerül előtérbe, súlyozunk a feladatok és a prioritások között. Egyszerre sérül valaki és lesz nyertes ebben a folyamatban, a felelősség terhe pedig rajtunk van. A karácsony ugyanilyen.
Nem kell megfelelned minden fronton, hiszen lehetetlen. Tudod, nem baj, ha nincs megpucolva minden ablak. Nem baj, ha nem a te házad van a legfényesebben feldíszítve. Idén elfogadhatod a meghívásokat és nem muszáj neked főzni minden nap a hatfogásos vacsorát. Elég egy süti. Elég egy főétel. Igen, rendelhetsz is, nem kell neked állni a konyhában 24 órában, hiszen a pihenés, a béke illúziója neked is jár.
