Életben maradni

Nehéz energiák vesznek minket körül. Mindannyian érezzük, mindannyiunkat érint így vagy úgy. Érezzük a bizonytalanságot, a dühöt, a fáradtságot, a kimerültséget, és van valami nehéz a mellkasunkon, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez volna a depresszió? Ez volna a kiégés? Elfáradt a testünk? A lelkünk? Félünk? Megkérdőjelezzük a megkérdőjelezhetetlent is?
Aztán jön egy gyönyörű, napfényes őszi hétvége, mikor a szabad, gondtalan sugarakban fürdőzve azt érzed, hogy végre élsz. Érzed, ahogy a sejtjeid megtelnek éltető energiával és a lelked szárnyal.

Minden nap rohanás

Minden nap rohanás van. Minden nap megannyi megoldani való van, ’ad hoc’ helyzetek, válsághelyzetek (válsághelyzetben), bizonytalanság az osztályrészünk. Megfeszülünk, hogy megoldjunk helyzeteket családban, munkában, barátok között, a buszmegállóban – bárhol.

Tudom, látom. Csak tartsd az irányt!

A Nő a ragyogó szempárral letért a tengelyről. Felmosófejjel mosta fel a felrajzolt irányt és cirokseprűvel szabotálta az aranyló kavicsokkal megjelölt utat. Kicsinyes egó játszmáival leplezte el az érzéseit.