A Nő a ragyogó szempárral letért a tengelyről. Felmosófejjel mosta fel a felrajzolt irányt és cirokseprűvel szabotálta az aranyló kavicsokkal megjelölt utat. Kicsinyes egó játszmáival leplezte el az érzéseit.
Itt van az ősz, itt van újra – keressünk benne együtt békét.
Van esélyünk arra, hogy az új kanapén meséljünk az új kollegáról, miközben megy a mosogatógép. Ölünkben a fincsi ebéddel végighallgathatjuk a gyerkőc élményeit az oviból és a telefont a polcon hagyva tervezgethetjük a nyaralást az új verdával, amiben megbeszéljük, hogy tuti kajálnak majd a gyerekek, hiszen hosszú az út…akár csak a változásé, -így most veszek egy nagy levegőt és belenézek az új tükörbe.
A szív útja nem a komfort útja. A szív útja nem valami megírt sorsfeladat. A szív útja egy folyamatos tánca a „fent és lent”- nek, a „veled és nélküled”- nek. A szív útja bukások, felemelkedések hol vadregényes, hol sivár mezeje. Olyan, amiről az eszed és a környezeted leginkább eltérítene, de te mégis mész tovább rajta, mert ez hozza el a belső nyugalmat. Mert itt otthon vagy minden viszontagsága ellenére, minden egyes lépésedben, hiszen te itt tudsz járni, itt tudsz tanulni és itt tanítasz másokat.
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
Mikor egymásra nézünk fáradt szemekkel, tudjuk, hogy még szépen beszerzünk mindent a sulira,
lecseréljük a kinőtt holmikat és egy nagy levegővétel után belezuhanunk a szeptemberbe négyen kéz
a kézben…