Szeretve kapcsolódni, kapcsolódva szeretni

Advent, várakozás. Mindannyian mást várunk. Van, aki az évvégi szabadságot várja egy hosszú, elnyűtt év után, ami megannyi változást, örömöt, krízist hozott bent és kint egyaránt. Van, aki a családi összejöveteleket várja, hogy az időt, amivel egész évben zsonglőrködnie kellett, végre a családra szentelhesse. Mások várják a pezsgést, az ajándékok beszerzésének, a logisztikának, a tömött bevásárló központok zsúfolt morajlásának varázsát. Előfordul olyan is, hogy habár a szeretet ünnepére készülünk, valaki nem várja ezt az időszakot. Nem várja, hiszen a család- és békefókuszú, a csendes, meghitt, őszinte pillanatokat „megkövetelő” időszak olyan irányba tereli a fókuszt, amiről az év rohanó időszakában örömmel tereljük el a figyelmünket. 

A december keserédes teher egy nőnek. Az otthon melegét megteremteni vágyó, a gyermekei boldogságát kereső, a férje nyugalmát megteremtő nő egy hónapon át keresi saját békéjét. De van arra esély, hogy ezt megtalálhatjuk? 

Amikor a megannyi női szerepet vizsgálom, mindig arra jutok, hogy egyikkel sincs baj, mindegyik megy nekünk. Csak nem egyszerre. Minden nap döntést kell hozunk, hogy mi kerül előtérbe, súlyozunk a feladatok és a prioritások között. Egyszerre sérül valaki és lesz nyertes ebben a folyamatban, a felelősség terhe pedig rajtunk van. A karácsony ugyanilyen.   

Nem kell megfelelned minden fronton, hiszen lehetetlen. Tudod, nem baj, ha nincs megpucolva minden ablak. Nem baj, ha nem a te házad van a legfényesebben feldíszítve. Idén elfogadhatod a meghívásokat és nem muszáj neked főzni minden nap a hatfogásos vacsorát. Elég egy süti. Elég egy főétel. Igen, rendelhetsz is, nem kell neked állni a konyhában 24 órában, hiszen a pihenés, a béke illúziója neked is jár. 

Az ajándékokat rendelheted, nem kell a tömött plázában álldogálnod, ha nem szereted, és elcsíphetsz egy napot is, amikor még nincs téli szünet és maradhatsz egyedül otthon a csendedben. Kérhetsz segítséget a nagyszülőktől. Kérhetsz támogatást a férjedtől. Csak engedd meg magadnak a békét. Engedd meg magadnak azt, hogy te is kiélvezed ezt a csillogó, mosolygó ünnepet. 

Határozd meg a célod! Mi tesz téged boldoggá? Az együttlét öröme? Ha igen, akkor tedd a hangsúlyt a meghívásokra, az apró falatkákra, amit a kanapén kucorodva lehet elcsócsálni beszélgetés közben. Az tesz boldoggá, hogy látod a másik örömét az ajándékokon? Akkor szedd pontokba, hogy kikkel töltöd majd a legtöbb időt és az ő meglepetéseikre tedd a fókuszt. Az tesz boldoggá, hogy másokat vendégül látsz? Akkor szervezd ki a takarítást és helyezd a fókuszt a menüre. Amit lehet, rendelj, vagy süttesd meg egy családtaggal, a saját specialitásaidba pedig tedd bele a szíved-lelked. 

Nem olyan vészes ez, csak ne akarj mindent egyszerre. Hidd el, ezek a saját elvárásaid, nem a környezetedé. Tudod, hajlamosak vagyunk tévesen dekódolni a saját félelmeinket és azokat kivetíteni a szűkebb környezetünkre. Megesik, hogy az önmagukkal szembeni elvárásainkat kivetítjük a szeretteinkre, ezáltal hatalmas nyomás alá helyezve őket, mely a melegágya az ünnepek alatti vircsaftoknak. Ennek elkerüléséhez kell a csended. Azok a lopott fél órák hajnalban, mikor még mindenki alszik, az esti magány egy pohár borral a kezedben a teraszon, vagy a sütőben sülő pogácsára várva az étkezőben, mikor megnézel a tableten egy részt a sorozatodból. Ilyenkor vegyél egy nagy levegőt, állítsd meg a világot és emlékezz vissza arra, hogy mit is szeretsz ebben a rohanó nyugalomban.

Szeretve kapcsolódni, kapcsolódva szeretni. Legyen ez az idei Advent hitvallása. 

Keresd meg a csillogó fények alatt a fényt bent. Keresd meg a csillogó ajándékok mögött a szándékot. Keresd meg a családi vircsaft mögött a szeretett személy szükségét. Keresd meg az odakozmált sült husi mögött a törődést. Minden botlás, minden nevetés mögött ott bujkál a szeretet, a gondoskodás és a vágy. Ne ess abba a hibába, hogy csak a felszínt kapargatod. 

Ez az időszak legyen mély, meghitt, őszinte.

Berdó- Kovács Erika

Legfrissebb bejegyzéseink

Kövess minket a social médiában is!