NŐ az Erő

Javában zajlik az „Önmagam mögé rejtve” – pályázatunk. Gőzerővel készülünk a kiállításra, miközben két alkalommal találkoztunk már a csapattal a fotózáson túl is, és egyértelműen ők inspirálták a mai írást. 

Tudjátok, van abban valami izgalmas, amikor egy helyen leül több, mint 20 nő egy körbe és a zavart csendet egy óra múlva felváltja a közös szívdobbanás. 

A női minőség nem a szoknya, nem a rúzs, nem a szélben libbenő, hosszú hajkorona, és nem is a 60- 90-60 centis bűvös értékek. A női minőséget sokszor a párkapcsolatunkban keressük, vagy az anyaságunkban, a háztartásban, a munkánkban.

Holott a Nő te vagy. Nőnek lenni egy lélekállapot. A Nő a Teremtés maga. 

Nem kell a teremtés koronájának lenni és nem is kell arra törekedni, hogy alfák, vagy omegák legyünk, – ez mind csak az energia pazarlása. Egy cél van: megtalálni az ERŐ mellé a harmóniát és vállalni az önazonosságot. 

Sokan azt hisszük, nem lehetünk gyengék, nem lehetünk túl erősek, nem lehetünk „csakanyák”, nem lehetünk egyedül, s mindenképpen alkalmazkodnunk kell a körülményeinkhez. Azonban az igazi erő abban rejlik, ha be merjük vallani a gyengeségeinket, s amikor oda tudunk állni 20 ismerős idegen elé és ki tudjuk mondani: nem megy tovább. 

Az igazi erő abban rejlik, hogy kitesszük a lapjainkat és azt mondjuk, ezen kell dolgozom, ez vagyok én. Vállalom. 

Az Erő a könnyeidben rejlik, amikor felismered az oldásra váró múltat. 

Az Erő abban rejlik, amikor kimondod, a hozott mintákat le kell rakni a gyermek érdekében. 

Az Erő a mondatban rejlik, hogy belátod: igen, időre van szükséged. 

Az Erő a kézen fogott gyermek szorításában rejlik, ahogy távozol egy kapcsolatból. 

Az Erő az elhatározásban van, hogy egyedül jobb. 

Az Erő a tükörképedben van, aki azt mondja neked, jó vagy így. Mitovább: tökéletes. 

Erő kell felállni és azt mondani: nekem másra van szükségem.

Erő kell beismerni megannyi küzdő ember előtt, hogy én jól vagyok. Erő kell ahhoz, hogy emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

Nőben az Erő. Hogy mit jelent ez? 

Hányszor hallottuk már a közhellyé vált mondatot, hogy „Ha Anya jól van, mindenki jól van” – majd újra és újra rá kell jönnünk, hogy ez tényleg így van. A belőlünk, nőkből áradó érzések és rezgések, mint tapadókorongok képeznek lenyomatokat a környezetünkben. 

Az önmagával harmóniában élő nő környezetében azok maradnak meg, akik szintén tudnak ebben a békében rezegni. Tudni kell elengedni azokat, akik nem szolgálják ezt az állapotot, erő kell megválni azoktól, akik nem járulnak hozzá a fejlődéshez. 

Nagyon nehéz szabadon engedni a bennünk lévő energiákat és erőt. Tudom, le kell küzdenünk sok év elnyomását, komplexusait, de a helyükbe lépő belső béke igazi fényt hoz el az életünkbe. 

Most hunyd le a szemed – kedves Olvasó – és képzelj el egy csapat tündöklő, fénylő nőt egy körben. Lásd őket kézen fogva, lásd őket együtt nevetni, együtt sírni és képzeld el azt a feltétlen elfogadást, amire mindig is vágytál. 

Nő a nőnek nem lehet farkasa. 

Nő a nőnek támasza az Újvilágban, amit együtt írnak a női körök, amiért együtt dolgozik minden Fényhozó. Tudd, ennek már te is a részese vagy, mert megmutathatod nekem, nekik, s legfőképpen önmagadnak, hogy ki is a Nő az arc mögött! 

Berdó – Kovács Erika