A csendes teremtés véget ért: eddig és ne tovább!

Amikor ajtót nyitunk a változásra, az a saját döntésünk. Kiválasztjuk az ajtók közül a számunkra megfelelőt. Belépünk rajta. Hittel, meggyőződéssel és cefet sok munkával a hátunk mögött.

Vannak azonban azok az ajtók, amiken átlökik az embert. Vannak azok az ajtók, melyeket messziről elkerülnénk, ha rajtunk múlik, de egyszerűen nincs más út, ami látótávolságon belül van perspektívaként, és szó szerint arcra esünk a küszöbön.

Júliusban, az Everness-en feltöltődve abban a hitben voltunk, hogy a flow- élményt, a megnyugvást, az elcsendesedést hozzuk el nektek a NewDoor-on júliusban, de egyszerűen van, hogy az élet felülírja a terveket. Ezt el kell fogadnunk.

Ezt a format C-t most érezzük mindannyian. Érezzük, mert meghúzzák a jövedelmünket. Érezzük, mert ezer forint felett van a kenyér ára. Érezzük, mert nem merünk fűteni majd télen.

Ki kell mondani, amikor azt érezzük, most tényleg „Eddig és ne tovább!”
Ki kell mondani, hogy vége a csendes teremtésnek a magasabb jóért.

Igen, még mindig hisszük, hogy fentről dolgozunk, hisszük, hogy az energiák, az ősi tudás bennünk van, de nem hunyhatunk szemet afölött, hogy ezen a földön kell helyt állnunk, fennmaradnunk és teremtenünk.

Mindannyiunknak látnunk kell a miérteket és a fényt a gyermekeink szemében, hogy hittel kelhessünk fel minden áldott nap. Mert hisszük még mindig, hogy megéri a Jót szolgálni és valami nagyobb, szebb kollektív jövő és szemlélet céljából dolgozni.

Az ajtón, amin most átlökdösnek bennünket, -na az nem idevezet.

Nekünk másik kell. Mi mást választottunk, de látjuk, el kell fogadni, hogy azon nem tud betérni bárki. Hogy is tudnánk ugyanazt az utat járni, hiszen a másokon keresztül gázoló, a közösség ellenében tevékenykedő, egyéni érdekeket szem előtt tartó csoportok és szemlélet egyszerűen nem összeegyeztethető. Nem fér meg azzal a szellemiséggel, amit a magasabb rezgésű, keményen dolgozó, a két lábával a földön boldoguló, de az ég felé néző emberek képviselnek!

Járhatunk mi meditálni, kérhetjük a kollektív jót és bőséget, ha hazaérve a félelem és a megalkuvás árnyékában csak a saját biztonsági játékunkat játsszuk!

Ez nem elfogadható! Egy szép virágoskert a szemétdomb közepén nem lehet perspektíva! Nem nézhetünk csak a kerítésig!

A héten egy tollvonással többszázezer társunk boldogulása került veszélybe azért, mert nincs köztünk megértés, egyeztetés, társadalmi felelősségvállalás. Számos álom, verejtékes munka veszett kárba. A megoldások nem a Facebook komment szekcióiban vannak. A megoldás benned van. A meggyőződésedben. Abban, hogy te nem arra szerződtél, hogy mások kárán boldogulj. A döntés a tiéd, hogy Te -másokkal ellentétben- ki fogod nyújtani a kezed és megoldásokat keresel! Igen, dönthetsz úgy, hogy a hasonlóan gondolkodó és érző emberekkel veszed körbe magad és együtt haladtok tovább. Együtt abban a kis faluban, a munkahelyeden, abban a nagy városban. Bárhol. De közös értékek mentén.

Mi is keressük a túlélés zálogát, igen. Egyéni, kollektív és mentális szinten egyaránt. Mi is nap mint nap azon dolgozunk, hogy az értékeinket megőrizzük, s hogy a céljaink és az önmagunkba vetett hitünk ne inogjon meg.

Úgy döntöttünk, fénylő, acélos, de lehelet könnyű pajzzsal felvértezve megyünk előre ebben a sötét, zord időszakban és nézzük, ki visz még fáklyát a kezében rajtunk kívül. Őket odahívva egyre fényesebben és fényesebben fogunk kiállni önmagunkért, a hitünkért, a családunkért, a hivatásunkért, egymásért, mert az egyszerűen nem opció, hogy ne ez legyen az érték és az elfogadható kollektív szemlélet.

Az érték Te magad vagy. És én. A csoda együtt: Mi vagyunk. Egy ilyen fénylő tömeg pedig teremt. Győz. Mi együtt óriási erő vagyunk.

Tudom, most a kockás füzettel a kezedben, ahogy számolod a rezsi- növekményedet azon gondolkozol, hogy ezt mégis hogyan!

Együtt. Csakis együtt. Ma te főzöl, holnap a szomszéd. Feleződik a fogyasztás. Ültessétek be együtt a kertet. Mondd el, hogy hol akciós az alma. Ajánld neki az adótanácsadód. Mondd el, hogy a havernak hogy lesz könnyebb.

Perzseld fel a törődéseddel és a másikkal való sorsközösségeddel azt a tévhitet, hogy téged gúzsba lehet kötni a bizonytalansággal és a félelemkeltéssel. Nem! Nem lehet!
Kérlek, ne gubózz be! Ne forrongj! Ne szigeteld el magad!

Egyszerűen menj tovább! Keresd a társaid és hidd el, a sok fáklyás csipet-csapat találkozik majd, és együtt hatalmas lángokra lesz hivatott!