Világaink találkozása

Tudatos felnőtt életem döntő többségét vállalati közegben töltöttem. Úgymond farkasok közt szocializálódott, maximalista és jó adag teljesítménykényszerrel rendelkező nőként egy patriarchális törvények szerint működő társadalomban szükséges helytállnom. Mint mindannyiunknak, nem egyedülálló a történetem ezen oldala. Közép- kelet Európában mi lányok, legtöbbször ezzel az örökséggel indulunk neki a világnak. A kollektív tudatalatti ugyebár…

Így nőttem fel, lavírozom ügyesen sok nőtársammal együtt a mai napig az üzleti világban (is).

És egyszer csak szembejön az ember lányával egy Everness Fesztivál….

Ahogy közeledem a helyszínhez, sokasodnak a bő lennadrágos emberek, szólnak a dobok, a vállakon jógamatracok lógnak. Egy különösen eltérő dologra leszek figyelmes egy normál zenei fesztiválhoz képest: nincs semmi türelmetlenkedés, vagy hőzöngés.

Nyugalom van és mosolygó emberek. Kicsit fura a közeg, de kényelmesen bele lehet simulni, hamar elmúlik a kívülállóság érzése, habár most járok itt először, és mindenki idegen. Még…

Aztán beleszippantok az édeskés, langyos, virágillatú nyári levegőbe, és máris érzem, hogy kezd elsimulni a véremben az adrenalin.

Két világ ér össze az emberben egy ilyen speciális eseményen: fontos levennünk (bár leesnek ezek idővel maguktól is) a mindennapok során önkéntelenül felépülő maszkokat és páncélt, hogy átérezhessük azt az energiát, ami itt szinte kézzel (is) tapintható. De szívvel egészen biztosan.

Ehhez szükséges idő. Kinek több, kinek kevesebb.

Nekem több mint fél nap kellett hozzá, hogy „megérkezzek”. Aki rutinosabb a spirituális világban, biztosan hamarabb átáll, de úgy gondolom valamennyi átmenetet mindenképp igényel a valódi jelenlét.

Sokszínű világ az Evernessé. Találkozik a spiritualitás útján már régebben járó, egy-egy technika feltétlen híve és az elsőbálozó érdeklődő is, egy olyan elegyet létrehozva, amely egyszeri és megismételhetetlen, de mindenekfelett különleges és inspiráló. Ami a közös mindenkiben, az a magával ragadó és kis hazánkban olyan fájdalmasan ritkán tapasztalt nyitottság. Itt az lehetsz, aki akarsz, szabadon ki lehet próbálni minden olyan, akár „vadabb(nak tűnő)” dolgot is, amelyre a hétköznapok forgatagában lehet, gondolni se mernénk. Vagy gondolunk ugyan, de a lépést magát már nem tesszük meg, hogy meg is valósítsuk azt.

Magával ragadó, magasba emelő energiák vannak jelen, melyek felrepítik a mindennapok forgatagában lerezgett embereket. Érzékelhető, hogy az első egy-két nap után szinte dimenzióváltás történik, és elkezd önálló életet élni a fesztivál és a benne létező résztvevők.

Nehéz szavakba önteni, és érzékletesen írni a tapasztalatokról, hisz egyénileg mást és mást élhetünk meg. Ezzel az írással azonban szeretnék mindenkit buzdítani, aki kacérkodott már az önismeret útján a mélyebb rétegekbe belekóstolni, hogy jegyezze fel a jövő évi naptárjába ezt a kora nyári hetet.

Érdemes kiszállni egy kicsit a mókuskerékből, egészen más szinten fogtok visszaszállni bele egy ilyen rendhagyó fesztiválélményt követően. 😊 Addig pedig dolgozzatok magatokon minél többet, a számotokra legmegfelelőbb módon. A NewDoor közösségében változatos publikációkat találtok majd mindehhez. Tartsatok velünk továbbra is a nyáron!

Ekker Eszter