Változás – Menni vagy maradni?

Változni, változtatni a berögzött szokásainkon kemény dió. Benne van egy kicsit a gyász, amit a megszokott dinamika nyújtott biztonság elengedése hagy.
Komfortot tud kínálni, mikor benne vagyunk valami állóvízszerű állapotban, amiből sem előre, sem hátra nem megyünk, – így érthető, hogy ezt csak sok nehézség árán tudjuk magunk mögött hagyni.

Ilyen nehézség a belső munka. Az önismeret útján meg kell találnunk azt a kapaszkodót, ami célként lebeghet a szemünk előtt ahhoz, hogy elavult mintáinktól megszabadulhassunk. Sokan nehezen néznek bele önmaguk tükrébe, hogy meglássák, melyek azok a tulajdonságok, amelyeknek búcsút kell inteni, és melyek azok az újak, amelyekre a fókuszt kell helyezni.

Az új utak új perspektívákat kínálnak. Az út igen–ekkel és nem–ekkel van kikövezve.

Igent mondani az új irányokra, és nemet a régi mintákra. A NEM- et mondás útján azok a társak, akik nem fogadják el a változásunkat, sokszor elmaradnak mellőlünk, mely helyzetek jóesetben halk, olykor heves búcsúkat rejtenek magukban. IGEN-t mondani az újra pedig sok értékes kincset és tanulni valót jelenthetnek.

Számos példát láthattunk már széteső házasságokról, baráti, munkahelyi kapcsolatokról, melyek az egyéni szemléletváltást követően értek véget. Érezhetjük ilyenkor, hogy maradnánk velük, hiszen az ismert emberek és helyzetek általi biztonságérzet csalfa játékot űz velünk: elhiteti, hogy nem kell IGEN-t mondani a változásra. Ilyenkor félünk a veszteségektől, az akadályoktól, amiket meg kell ugranunk, a konfliktusoktól és a felelősségtől, amelyekkel szembe kell néznünk. Titkon azonban a változás szele – bárhogy is döntsünk – mindig meglobogtatja a fantáziánkat.

A biztonságérzeten túl a kapcsolódásainkban tévesen, vagy megalapozottan sokszor jelen van a hála is. A hála egy közösség, személy vagy egy helyzet iránt, ami arra késztet minket, hogy maradjunk. Van, hogy úgy érezzük, a hála erősebb, mint a döntés súlya, hogy menni kell, – de a változáshoz ez elengedhetetlen. Fel kell állnunk, felelősséget kell vállalnunk a döntésünkért.

Az elhatározás előtt végig kell gondolnunk, hogy a változás milyen lehetőségeket rejt magában: hogyan profitálunk belőle személyi fejlődésünkben és kapcsolódásainkban. Milyen hatással lesz a változásunk azokra, akik mellettünk állnak? Meg tudunk békélni a következményekkel?

Felnőtté kell válnunk, -hiszen, ha képesek vagyunk saját döntéseinkért vállalni a felelősséget, könnyebben fogadjuk el azt, amit még meg kell tanulnunk. Minden nap, minden választásunk egy új tanulás. Azt, hogy mit hoz a holnap nem választhatjuk meg, és olykor azt sem, hogy benne maradunk- e egy adott helyzetben vagy kilépünk belőle, – azonban a szembe szegülés és a helyzettel való megelégedés a mi döntésünk.

Mondd, neked szükséged van a változásra?

Berdó – Kovács Erika