Hogy érzed magad?

Sokan, sőt,  egyre többen keressük a saját utunkat a világban. Folyamatosan robogó, turbulens környezetben élünk, nem érünk rá találkozni magunkkal sem. Pedig szomjazzuk a valódi kapcsolódást.

Divatos trendnek tűnhet coachhoz fordulni, ha megrekedünk egy problémával, pedig ez nem egy kósza szeszély, hanem esszenciális igényünk az értő figyelemre, a biztonságos térben létezésre.

Ebből pedig tendenciózusan egyre kevesebb jut az egyénnek, közegészségügyi kérdéssé vált az elmagányosodás. Ha nem tudjuk megosztani az ügyes- bajos dolgainkat sem, egy-egy elakadás átugorhatatlan akadályként tornyosulhat előttünk

Egy jó coach a kérdések által segít. Irányt mutat és biztonságos teret hoz lére. Elsősorban azért, hogy el tudj kezdeni hinni magadban. Azáltal, hogy érzed: lehet hinni benned, ér olyannak lenned, amilyen vagy.

Közhelyenek tűnő mondás, hogy a hit hegyeket mozgat meg, mégis számos tapasztalat van arra voatkozóan, hogyan virágzik ki a személyiség, ha valaki őszintén elkezd bízni magában: mert szeretve van, mert támogatva érzi magát.

Katartikus élmény azt megélni, hogy valid dolog fájdalmat és nehézségeet érezni. Mert lehet olyan, hogy ami valakinek nem nagy ügy, a másik embert földhöz vágja. Miért ne fordulhatna elő például, hogy egy-egy félresikerült randikezdeményre a barátnőnk csak legyint, és már pötyög is újra a Tinderen, mi pedig hónapokig beleragadunk a nem vagyok elég jó érzésbe.

Az eszünk tudja, de a szívünk mást érez. Márpedig akkor teszünk magunkkal jót, ha az agyunk és a szívünk közül a szívünkre hallgatunk többet.

Ha ráérzünk arra a gyomortájéki bizsergésre, a tudatunkon átillanó gondolatra, amely épp csak felbukkan, de valahogy mégis – általában utólag – egészen konkrétan meg tudjuk fogalmazni mit súg.

Van néhány fordulópont az ember életében, amelyekre visszagondolva a részletek már a homályba vesznek, a megélt érzések mégis tűpontosak. Csalódás, árulás, a robbani készülő szenvedély vészjósló vagy éppen hegyeket mozgató szorítása a gyomrunknál, sorsdöntő találkozások.

Ha megtanuljuk dekódolni magunkat, a saját érzéseinkre tudatosak lenni, kiegyenesednek a vonalak. Látszik az irány, kevesebb lesz a vargabetű, biztosabb a döntés, hogy merre van az előre, és biztosabbak lesznek a nemet mondások is. Mert ez az elégedettség egyik kulcsa, hogy tudni kell nemeket is mondani, határokat – kereteket szabni. Ha mi nem szabunk, más hogyan tartsa azokat tiszteletben?

De a szív hangját – nevezhetjük megérzésnek is- nem könnyű meghallani. Én, a magam részéről mindig hálás szívvel gondolok azokra a segítőkre az életemben, akiket a kritikus pontokon mellém sodort az élet. Mindig pont a legmegfelelőbb pillanatban.

Akkor, amikor be tudjuk fogadni, amit általa tanítanak nekünk.

Mindannyiunk életében vannak fájdalmas történések, amelyek megélésére világunk igen kevéssé hagy teret. Mert az emberek többsége számára kényelmetlen. Mert tükröt tart. Tükröt a saját viszonyulásunkra dolgokhoz. Felveti a kérdést, hogy amit gondolunk magunkról, az valóban úgy van e. És ebbe a tükörbe bizony nehéz olykor belenézni.

Egy szakember inspiráló teret teremt ehhez a közös munka során, amelybe jó belesimulni, meg lehet érkezni. A folyamat során elsajátított önismeret pedig olyan személeletmódot ad hosszú távon, mely megmutatja, hogyan érdemes egymással bánnunk. Partnerségre hív.

Szemléleltmódot kapunk általuk, amelyet életünk bármelyik területén működtetni tudunk, egyszerűen jelen lesz körülöttünk, beépül a személyiségünkbe.

Ha úgy éljük az életünket, hogy kölcsönösen emeljük egymást a velünk kapcsolódó emberekkel, az egy nagyon kellemes és biztonságos érzés. Kivirágzik az ember személyisége, teremtő ereje megsokszorozódik.

Merjük a megfelelő kérdéseket feltenni, merjük a minket támogtó közeget keresni.

Hogy szívből élhessünk, és közelítsünk egymáshoz.

A coaching módszertanáról és kérdések erejéről bővebben, #54 Kérdezz-felelek c. podcast adásuknban hallhattok.