Véletlenek (?)

Sokan tudják rólam, hogy nagyon szeretek olvasni (bár mostanában kicsit kevés időm van rá). Amikor leérettségiztem, az unokabátyámtól kaptam egy könyvet és bár nagyon nehéz az ember lányának kedvenc könyvet választani, azt mondhatom, ez a Top5-ben szerepel. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című művéről van szó. 

És hogy hogyan kapcsolódik ez a véletlenekhez? 

Először is idéznék a könyvből egy-két részletet: 

„Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk.”

„Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy valami felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál.”

Ezek a mondatok már akkor, 18 éves koromban megragadták a figyelmemet és az azóta eltelt évek során sokszor eszembe is jutottak. Mert hiszem, hogy a véletleneknek óriási jelentőségük van az életünkben. És az is lehet, hogy nem véletlenek. Hogy valami olyanról van szó, aminek meg kell történnie és teljesen lehetetlen módon alakulnak úgy a dolgok, hogy azt mondjuk: ez véletlen. 

Mintha valamilyen erő úgy rendezné össze a dolgokat, hogy nem találunk rájuk ésszerű magyarázatot. Mert miért akkor? Miért ott? Miért én? De vajon kell-e ezekre a kérdésekre választ kapni? 

Volt (és van) pár ilyen véletlen az életemben. 10 évvel ezelőtt például teljesen véletlenül keveredtem ki egy jégkorongmeccsre, aztán az azt követő 9 évben nem hagytam ki egyet sem. Az lett a szerelemmunkám, és valószínűleg ott és akkor volt az ideje annak, hogy megszeressem. Pedig a gimiben az osztálytársaim egy része minden meccsen ott volt… 

Aztán ilyen a legjobb barátnőmmel való találkozás, amit rengetegszer emlegetünk. Teljesen véletlenül találkoztunk az Ő akkori munkahelyén, ahonnan gyakorlatilag kidobott, mert nekem nem kellett volna ott lennem. A többi pedig már történelem. De ha éppen akkor nem vagyok ott, lehet, hogy soha nem találkozunk. 

Az, hogy ez az írás most ezen az oldalon jelenik meg, gyakorlatilag szintén egy „véletlennek” köszönhető. Nelly megálmodta, hogy szeretne velem dolgozni, majd mielőtt ez kiderült számomra, találkoztunk egy tanfolyamon. 

És hogy mi ennek a lényege? Hogy mindennek van értelme. Lehet, hogy nem tudjuk, hogy miért történik valami, legyen akár jó, akár rossz tapasztalás. Lehet, hogy egy hétköznapi történésből végül életre szóló élményeket szerzünk (friss tapasztalatból mondom). Lehet, hogy megköszönjük a pofonokat, mert végül azok juttatnak el valami olyanhoz, amiről addig csak álmodtunk. 

Járj tehát nyitott szemmel és élj meg mindent, amit hoz az életed! Adj esélyt magadnak és adj esélyt, hogy véletlen pillanatok töltsék meg a mindennapjaidat. Ne agyald túl a dolgokat, mert lehet, hogy nincsenek is kérdések. Csak válaszok vannak. És végül ezekből áll össze a kirakós. 

• P.R. •