Körülöttünk az ősz

Az ősz – nekem – a változás, az elengedés évszaka. És egy kicsit talán a felkészülésé, a várakozásé is. 

Egy biztos, ilyenkor nem csak kívül, hanem belül is változásokat tapasztalunk. Változunk mi, változik környezetünk, változnak a kapcsolataink és mondjuk ki, változik az életünk. Az idei ősz ráadásul sokunk életében sokszorozva hozza ezt a változás energiát, hiszen nem csak én érzem így, hanem a környezetem nagy részében azt látom, hallom, tapasztalom, hogy nagy változásokat hozott az idei hűvös évszak. 

Ez a „jelenség” különösen a kapcsolatainkban vehető észre. Ha a saját tapasztalataimat nézem, nagy kapcsolatelengedős időszak volt számomra a tavalyi ősz. Másik városba költöztem, másokkal kapcsolódtam és azt vettem észre, hogy szépen lemorzsolódtak azok az emberek mellőlem, akiknek nem volt helye az életemben. 

Akkor még nem tudtam, mekkora nyeresége is van egy ilyennek, hiszen az ember persze szomorú és nem érti, ha valaki vagy valakik egyik napról a másikra eltűnnek az életéből, a napi beszélgetések száma nullára redukálódik, fogalmazhatunk úgy is, hogy eltűnnek az ismerősök, a barátok, mint a kámfor. Nyilvánvalóan keressük magunkban a hibát, hogy hogyan lehetett volna máshogy csinálni, vagy hogy megtettünk-e mindent adott kapcsolatért. 

Aztán idővel, sok-sok rágódás után rájöttem, hogy ezeknek az elválásoknak, átalakulásoknak eljött az ideje. Akinek nincs helye az ember életében, annak bizony – csúnyán szólva – távoznia kell, hiszen, ha jól belegondolunk és őszinték vagyunk magukhoz, ezek a kapcsolatok már nem tettek hozzánk sokat, sőt, inkább elvettek az időnkből, az energiánkból, abból, amit akár magunkra, akár más, inspiráló, feltöltő kapcsolódásokra fordíthattunk volna. Mert ezek visznek előre, ettől leszünk többek és a fejlődésünkkel bizony nem mindenki tud lépést tartani – és a szép az, hogy nem is kell. 

Az idei ősz is sokaknak ilyen, sorra hallom az ismerősöktől, hogy valaki egyik napról a másikra egyszer csak nem válaszol üzenetekre, nem veszi fel a telefont, megszakadnak hosszú párkapcsolatok, barátságok, üzleti kapcsolatok és nem értik. Azt gondolom, talán érteni nem is kell. Csak elfogadni, hogy vannak olyan kapcsolódásaink, amelyek idővel lezárulnak. Aminek most vége szakad, az beteljesítette a feladatát, megmutatta a tanulságot, tehát léphetünk a következő szintre. Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy már annyit fejlődtünk, hogy jöhetnek az eddigieknél is még jobb kapcsolatok. Köszönjük meg és legyünk hálásak, hogy az utunk egy szakaszán mellettünk voltak.

És azt se felejtsük el, hogy ezzel egy időben megérkeznek az új kapcsolódások az életünkbe. Gondoljunk csak bele, hány és hány új ember érkezett hozzánk az utóbbi hónapokban, akikkel komolyabb (akár üzleti, akár magánéleti) terveink lehetnek. Ezért is fontos nem szomorkodni a lejárt kapcsolatainkon, hiszen amíg arra helyezzük a fókuszt, hogy mit „veszítettünk el”, addig talán észre sem vesszük azt a sok-sok ajándékot, amit az élet a lábunk elé tesz. 

Jöhetnek most új munkalehetőségek, új üzleti kapcsolatok, új barátok, új szerelem, csak járjunk nyitott szemmel és tudatosan figyeljünk arra, hogy mi történik bennünk és körülöttünk, mert az ősz változást hoz, kívül és belül. 

• P.R. •

Következő írásunkban arról olvashattok majd, hogy hogyan alakulhatunk át belül és mi is a jó oldala ennek az évszaknak. 

Legfrissebb bejegyzéseink

Kövess minket a social médiában is!