Az ősz nekem

Rengeteg minden zajlik bennem, körülöttem az elmúlt hetekben, hónapokban, most ezt szedem össze Nektek egy kis beszámolóba. 

Augusztusban hatalmasat fordult velem a világ, egy egyéves, önmunkával, önismerettel, tapasztalással teli Egerben töltött év után visszaköltöztem Székesfehérvárra. És itt meg is állnék egy pillanatra, hiszen ez alapjában véve egy hatalmas változás az ember életében, hát még úgy, hogy az azóta eltelt három hónapban rá kellett jönnöm, hogy ez a város nem ugyanaz, ahonnan egy éve elmentem. Legalábbis nekem nem. 

Teljesen máshogy látom már kívül-belül, más dolgok érdekelnek, valahogy azt érzem, hogy ahogy bennem megváltoztak a dolgok, az érzések, a hitek, úgy változott meg a környezetem is. Az egy év távollét azt is megmutatta, kik azok az emberek, akinek helye van életemben és mire hazajöttem, sokan – csúnyán fogalmazva – kihullottak az életemből. Eleinte bántam, és kerestem magamban a hibákat, hogy bizonyos emberekkel miért nem maradt meg a kapcsolatom, aztán rájöttem, hogy mivel változtam, valószínűleg már nincs is közös pont bennünk. Elválnak az utak és ez így van rendjén. Hálás vagyok azokért is, akik már nincsenek mellettem, de az „új emberhez” csatlakoztak újak, olyanok, akikkel most van dolgom. 

És itt is az őszi nagy változás következő lépése. Az elmúlt egy-két hónapban jópár olyan embert ismertem meg teljesen „véletlenül”, akikkel dolgom van. Mind a munkámban, mind a magánéletemben csatlakoztak hozzám szuper emberek, akikkel közös értékek mentén tudjuk építeni az életünket egészen addig, amíg helyünk van egymás mellett – akár évtizedekig.  

Ehhez kapcsolódóan például az egyik új ismeretség olyan dolgot (is) hozott, ami számomra nagyon ismeretlen volt eddig. Kiléptem a fényre, megmutattam magam, hiszen felkértek, hogy középiskolás lányoknak tartsak előadást, önismereti és kapcsolati témakörben, ami bevallom őszintén, először egy kicsit megijesztett. Mert hát ki lenne kíváncsi arra, amit mondok, amit élek, amit tapasztalok… És meglepődtem, persze pozitívan. Szuper élmény volt minden alkalom nekem is és a lányoknak is, olyannyira, hogy önismereti csoportot indítunk velük novembertől. És ez csak egy szelete annak a munkának, amiben értéket mentünk, adunk, építünk… 

Egy másik új kapcsolat szintén új munkát hozott, ami pedig azt mutatta meg számomra, hogy igenis volt értelme eddig is dolgozni, tanulni, új dolgokba fogni, kicsit a „dobozon kívül gondolkodni” és kedvesnek, jó embernek lenni, mert megjön a gyümölcse mindennek, amit és ahogyan addig tettünk. 

És itt még mindig nincs vége a változásoknak. Az én őszöm nagy tanulási folyamata – ahogy igazából az egész eddigi életemé – az önszeretet, az önelfogadás. Az elmúlt hetekben voltak nagyon fájdalmas napok, rengeteg önostorozással, számtalan sírással töltött órával, jó sok megértéssel és azt hiszem, végül a bántalmazásban magamra vett mintáim, traumáim, érzéseim jó részét végre sikerült magam mögött hagyni. Elvégeztem a tizedik ThetaHealing® tanfolyamomat, ahol még mindig ebből a témakörből jöttek felszínre dolgok, helyzetek, feldolgozandó emlékek, minták, amiknek elengedésére végre eljött az idő. Más jelentést, új megértést kapott a ’minden úgy jó, ahogy van’ és azt is megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lenni mindenben ahhoz, hogy elég jó legyek magamnak és másoknak. Nem kell belerokkanni a teljesítménykényszerbe, mert lehet könnyedén is jónak lenni – csak el kell hinni, hogy jó vagyok. És nem mondom, hogy ez egyik napról a másikra megváltozott, de változik és azt mondhatom, hogy napról napra jobban szeretem azt az embert, akit a tükörben látok – és sokkal kevesebbet bántom.

Ezekkel a lehetőségekkel, ismeretségekkel, felismerésekkel pedig jött az életembe valami óriási hála. Hála magamnak, hála minden olyan embernek, aki eddig valamit is tanított nekem, legyen az bármilyen apróságnak tűnő dolog.

Azt hiszem, az én őszöm arról szól, hogy kezd összeállni a kép, hogy helyükre kerülnek a puzzle darabjai. Persze, vannak még részek, amik csak most fognak előkerülni a dobozból, de fontos, hogy már látható, hogy mi is lesz ebből, ha egyszer elkészül. Csak türelem szükséges hozzá. Időt adni magamnak – ezt tanítja nekem az ősz. 

• P.R. •