A hónap témája: költözés és változás

• Nem véletlenül ezt a témát hoztuk Nektek augusztusra, hiszen a hónap első napján, kereken egy év után, visszaköltöztem Székesfehérvárra. Egy esztendő alatt gyakorlatilag teljesen megváltozott az életem, és ami a legfurcsább, hogy erre igazán csak most döbbentem rá – miután visszatértem.

• Hogy hogyan is kezdődött? 25 évig éltem Székesfehérváron (vagy a környékén), ide jártam iskolába, gyakorlatilag itt nőttem fel, itt élnek a barátaim (és azok is, akik már nem azok – ennek a későbbiekben még lesz jelentősége), a családom egy része. Gyakorlatilag minden zugot ismerek, a kedvenc helyeimen tudják, hogyan iszom a kávémat és nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy legalább három ismerőssel ne találkozzak.

• Aztán jött 2020, ami egyébként is sokunknak furcsára sikeredett és egy állásajánlat miatt (amit egyébként a nővéremtől kaptam), szedtem a sátorfámat és elköltöztem Egerbe. Nincs ugyan messze, de valahogy mégis. Kiszakadtam a megszokottból, abból az életből, amit most visszagondolva már nem is élveztem annyira.

• Hogy miért? Mert ahogy elmentem, bármennyire is rosszul éreztem magam hónapokig, rájöttem, hogy gyakorlatilag bezártam magam. Saját magamba. A saját korlátaim közé. Építettem egy bazi nagy várat, amiben tök jól elvoltam, csak éppen az ÉLET valahogy kint rekedt. Az új helyen szépen lassan megismertem új embereket, új helyeket, és ott volt a biztonságos családi háttér a nővéremék részéről, így nem éreztem annyira idegennek a várost (pláne, hogy azért évente pár hetet eddig is ott töltöttem).

• Ám ez most más volt. Tudtam, hogy el kell menni. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az oka és hogy vajon hogyan fogok ebből jól kijönni, de azt mondhatom, hogy az egyik legjobb döntés volt abban a helyzetben. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy észrevesszük, hogy senki nem becsül meg bennünket, sem anyagilag, sem emberileg, rájövünk, hogy ez bár így van, az oka mégis bennünk keresendő. Mert mi magunk nem becsüljük magunkat. Mi magunk vagyunk azok, akik nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk, hogy jobbat érdemlünk, hogy igenis van választásunk. Hát nekem volt. És jól választottam.

• Ahogy elköltöztem, sokkal több időm lett, sokkal nyitottabb lettem a lehetőségekre. És rájöttem arra is, hogy mindennek oka van. Tavaly, amikor a karantén napjait otthon töltöttük, végre elkezdtem írni. Igazából csak magamnak, hogy ne bolonduljak meg az otthonléttől, aztán kiderült, hogy amit csinálok, az jó. Nem csak nekem, másoknak is.

• És itt jött el az a pont, amikor rádöbbentem, hogy azért kellett elköltöznöm, hogy elhiggyem, elég jó vagyok. Hogy becsüljem magam. Hogy Én Én lehessek. Hogy elkezdhessek építeni valamit, amiben fontos vagyok magamnak és hogy észrevegyem, megtapasztaljam, hogy mi az, ami fontos számomra.

• Egy év alatt ránézésre nem változott semmi. De minden megváltozott. Mert én már nem ugyanaz az ember vagyok, hiszen megtanultam elfogadni, hogy a változás állandó.

– P.R. –