Hová tűnt a csoda?

Hát kérem szépen, a helyzet az (legalábbis szerintem), hogy a csoda nem tűnt sehova. Hanem mi felejtettünk el hinni benne vagy észrevenni. Felnőttünk és elfelejtettük, hogy már maga a vágyakozás és a várakoz

Hát kérem szépen, a helyzet az (legalábbis szerintem), hogy a csoda nem tűnt sehova. Hanem mi felejtettünk el hinni benne vagy észrevenni. Felnőttünk és elfelejtettük, hogy már maga a vágyakozás és a várakozás is öröm kéne, hogy legyen, hát még a beteljesülés. 

?A fények, az illatok, a színek, a gyertya lángja az adventi koszorún, a díszek csillogása a fán, a csillagszóró szikrái, a csomagolópapír zörgése, a személyre szóló ajándékok elkészítése vagy kiválasztása, az együtt töltött idő… Ez mind csoda. 

?Igen, vannak elmúlt karácsonyok, amik nem biztos, hogy úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, de lassan el kéne felejteni, hogy csak a rosszra emlékszünk… 

?Igen, sokunknak vannak olyan emberek az életében, akik már nincsenek mellettünk és persze ilyenkor még jobban hiányoznak, mint máskor, de igenis fel lehet idézni magunkban az érzést, lehet rájuk gondolni egy mosoly kíséretében és hálát adni azért, hogy annyi karácsonyt és annyi napot együtt megélhettünk. A szívünk tudja, hogy ők valahol mindig mellettünk lesznek. 

?Kicsit elcsendesedve, befelé figyelve én magam is rengeteg jó emléket tudok felidézni az elmúlt karácsonyokból. Szeretetet, csengőszót, ajándékokat, öleléseket, figyelmet, törődést, fényt, reményt, hitet, varázslatot, csodát… 

?És ezek nem csak a múltban léteznek. Itt vannak. Hiszen van szeretet, van fény, vannak szeretteink, van remény és hit és igenis van varázslat és csoda. 

?Én magam évekig azt mondogattam, hogy utálom a karácsonyt. Aztán ilyenkor mégis karácsonyi dalokat hallgatok és idén is állítottam karácsonyfát. Mindenkinek, aki fontos számomra, van ajándék a fa alatt és ilyenkor én is elhiszem, hogy van varázslat.

?Az elmúlt hetekben kaptam pár új nézőpontot erről az ünnepről és azt hiszem, végre sikerül elengedni a rossz gondolatokat és érzéseket és élvezni a karácsonyban azt, amit ad. Hiszen van családom (igaz, hogy már nincsenek szüleim és még nincs a klasszikus értelemben vett saját családom), vannak barátaim, vannak, akiket szerethetek és akiknek én is fontos vagyok, csupa olyan ember, akiktől az életem is egy csoda. 

?Csoda a csillogás, a nyugalom, a reggeli friss, csípős téli levegő, a sülő bejgli és a karácsonyfa illata, egy érintés, ahogy valaki, akit szeretsz, megsimogat, miközben elmegy melletted két teendő között. Csoda ez az időszak és csoda a szeretet. Csoda az élet, és csodák vagyunk mindannyian. 

?Én pedig csak egy dolgot kívánok mindenkinek az idei ünnepre (és azutánra), hogy ne csak a karácsonyi, hanem a mindennapi csodák hite is költözzön a szívetekbe! Mert igenis van varázslat, csak hinnünk kell benne!

• P.R. •